A recept -szerintem legfontosabb momentuma- a tejhab köré rendeződik. Ehhez jó, ha rendelkezünk tejhabosítóval, de kávézóban is kérhetjük, én legalábbis szoktam. Na jó, én kávézóban is magában szoktam tejhabot kérni...
Ezt a receptet a Frei kávézó kínálata, másrészt egy angol-svéd család kávézási szokásai generálták.
Ők ugyanis a mi kotyogós kávénktól messze állnak, nekik, túl erős, mondják, így a török változatot isszák. Azaz annyi, hogy a darált kávét leöntik forró vízzel és leszűrik. Nem csodálom, hogy literszámra tudják inni, de annyi aroma kimarad hogy szinte sajnálom őket. Svédországban az első konyhai kellékem egy kotyogós kávé lesz!
Így készült:
2 kávé kívánó számára
| kis kotyogósban elkészített kávé két személyre elegendő
| méz, ízlés szerint
| 2-3 deci tej, ki mennyire szereti habosan
| két mokkáskanál örült szegfűszeg
| fahéj*
*díszítés, de finom
Megfőzöm a kávét a kotyogósomban vagy a készülékemben, amely olasz kávé előállítására képes. Kicsit kacifántosan fogalmaztam...
Egy magas kávés üvegpohár aljára kanalazok annyi mézet, amennyi jól esik; én addig szoktam, amíg vékonyka réteget nem képez. Erre úgy öntöm rá a forró kávét, hogy ne zavarja fel a mézet, szóval a pohár oldalához tartok egy kiskanalat, gömbölyű részével felfelé, erre öntöm óvatosan a kávét. Beleszórom a megőrölt szegfűszeget, (vagy mozsárban őrölöm egész szemekből). Tejhabosítóba öntök (poharanként számolva) 1-1,5 dl tejet, krémes habbá verem, majd az előző mutatványhoz hasonlóan öntöm a kanálra először a hígabb részt, majd a krémesebbet. A hab tetejét örült fahéjjal díszítem.
AJÁNLOM MINDENKINEK SZÍVVEL-SZERETETTEL!
Szegfűszeg helyett bármilyen más intenzív édes fűszert használhatunk: kardamomot, fahéjat, gyömbért, de nekem ez a tuti befutó. A tejhabosítót pedig mindenkinek ajánlom. Mióta édesanyám megkapta, nem telik el nap a használata nélkül, ráadásul tea és kávé elkészítéséhez is jó.
Vegánoknak hab nélkül ajánlom, mert úgy vettem észre növényi tejből nem lehet/nagyon nehéz habot készíteni.
Így néz ki:
