Tönköly kenyér, persze házi!

Nem olyan őrdöngős, mint elsőre gondoltam, de persze megvan a technikája és talán még tehetségem is van hozzá. Ami ugyebár evidens, hogy a liszt lehetőleg bio kellene, legyen, kérem szépen, és saját kis kezünkkel dagasszuk, mert akkor a kenyér szeretni fog minket és mi is szerethetjük őtet!

Kép innen!

A tönköly mostanában egyre keresettebb, aminek örülhetünk, hisz ez a legegészségesebb búzafajta. Mindenki próbálja ki maga, és amennyiben hihetünk a tudománynak, ez a búza cukorbetegek számára is ártalmatlan.
 Ősi és egészséges, de valószínűleg a 15 század körül szorulhatott a háttérbe, amikor Beatrix, Mátyás király itáliai felesége elhozta Magyarországra az olasz kuriózumokat, köztük a fenyér lisztet. Könnyebben lehet vele dolgozni valamint "mellékíze" sincs, ha lehet annak nevezni a tönkölyét, de valójában csak íze nem nincs.
 Teljes kiőrlésű változata mindent tartalmaz, ami egy gabonában értékes és táplálóbb, mint a fehér liszt. Aki evett már két szelet fehér és tönköly kenyeret, érezheti a különbséget!


Ami nekünk kell:
| fél kiló teljes kiőrlésű tönkölybúza liszt
| egy deci langyos tej vagy víz
| kiskanál méz vagy cukor
| 1/3 kocka élesztő vagy 10 gr instant élesztőpor
| só
| mehet bele egy marék lenmag, kölespehely vagy zabpehely, fűszer vagy amit el tudsz képzelni
| + fél bögre langyos víz vagy amennyi szükséges a dagasztásnál


1. Kovászat
Egy bögrébe teszem a langyos tejet/vizet, mézet/cukrot és az élesztőt (én az instantot is fel szoktam futtatni).  Várok 15 percet, míg a gombák dolgoznak és kétszeresére nem nőnek a bögrében. Eközben kivajazhatom a formámat, amiben a kenyeret fogom sütni; lehet egyszerű tégla vagy gyümölcskenyér forma.


2. Dagadj!
Eközben egy nagyobb tálba teszem a lisztet, sót, lenmagot, stb. és a közepébe mélyedést formálok, mint egy fészek. Ebbe a lukba öntöm a felfutott élesztőt, (azaz immáron kovászt) az alján lévő vízzel együtt, majd szépen elkezdem dagasztani.
Amikor már nagyjából mindenhol érte a kovász, hozzáöntöm a fél bögre vizet. Ekkor a tészta csöppet hígnak tűnhet, de a dagasztás közben felissza. A helyes "dagasztó-mozdulat" a következő:
A gyúrás lényege, hogy a tésztát minél több levegő érje belülről, így a helyes mozdulatnál cuppog!
Az ujjaimat behajlítom és úgy mozgatom őket magam felé, mintha mutatnám, hogy "Erre gyere", hívom magamhoz a tésztát. : ) Közben a kezem is mozog és magam felé gyúrom, a bal kezemmel a tálat fogom. 15-20 percig gyúrom.


3. Kelni kell!
Mikor kész a gyúrás, a kivajazott formámban hagyom megkelni 45 percig, de lehet egy óra is. Ekkor a tésztánk duplájára is nőhet. A tésztát letakarom és meleg helyen kelesztem.


4. Sütőbe!
A sütő aljába egy kerámia bögrét állítok megtöltve vízzel, hogy nehogy kiszáradjon. Mikor már elég naggyá kelt, a tetejét vízzel kenem meg és 180 fokon sütöm 40-50 percig.


5. Kész!
Mikor kész, rácsozott tálcára teszem és hagyom kihűlni, de annyira nem, hogy ne melegen kóstoljak bele!
Remélem sikerül, JÓ SÜTÉST!0