Panna cotta

Lágy, nyári, krémes, méltán olasz édesség. Könnyű, csupán a hűtés igényel pár órát.

Így készül:
4 ypsilon pohárba
| 3 dl 30%-os tejszín
| 1 dl zsíros tej
| cukor vagy fruktóz (ízlés szerint)
| egy teáskanál zselatinpor
| 1 vaníliarúd
| két evőkanál nem darabos akármilyen lekvár
| citromlé
| 1 szem kardamom 2 szem aprócska fekete magja
| díszítsd ezzel: mandulaszelet, citromfű levél

A tejet, tejszínt összeöntöm, mikor már melegebb, hozzáadom a fruktózt, és, ha már fel-fel rottyan, lekapcsolom a gázt, hozzáadom a zselatint, folyamatosan kavargatom. A vaníliarudat kimagozom, beleteszem a keverékbe, ráreszelem a citromhéjat, majd, mikor már a lé nem 'pohárszétpattintóan' forró, szétöntöm 1,5 dl-s poharakba. Hűtőbe teszem, közben elkészítem a tetejére a mártást: lekvárt elkeverek egy kiskanál citromlével, a szétmorzsolt kardamom maggal. 3-4 óra múlva kiveszem a dermedt krémet, a tetején eloszlatom a mártást és hosszú nyelű kiskanállal ELMAJSZOLOM.

Aszalt barackos kekszgolyók avagy Bonyolult golyócskák

Azért bonyolult, mert túl lett bonyolítva egy nagyon egyszerű recept, és azért is, mert nem gondolnád, hogy ezt lehet túlbonyolítani. Sajttortának indult, kekszgolyó lett, közötte morzsasütinek lett szánva.
Anyu merénylete, néha mikor az vártuk, hogy megteszi, amire kérjük (mármint a sütit) makacsmód nem csinálta.

Így készült:
| 4-5 dl tej (avagy bármilyen növényi tej)
| egy csomag (szigorúan Laci bácsi) vaníliás pudingpor
| egy doboz krémsajt avagy szójajoghurt (minket egy arab-magyar hajdúsági krémsajt ihletett meg)
| esetleg vaníliarúd
| egy csomag kekszdara (25 dkg)
| 20 dkg aszalt sárgabarack
| 10 dkg cukor
| egy zacsi kókusz reszelék

Tejet felmelegítem, fél tasak pudingpor bele, (azért jó, mert nem zselatinos, hanem kukorica keményítős, folyamatos kevergetés. Ezután belemehet a krémsajt is és a vanília magjai, elkeverem, beleteszem a kekszet, a barackot és a cukrot. Kis golyókat formálok és mindegyiket meghempergetem kókuszreszelékben. Ha szeretnéd, rakhatod a hűtőbe, nagyon jó hidegen is!